A BME-n az első oktatási hetek legnagyobb volumenű programja a BME Napok, ami mindenkiben újra a nyári fesztiválok érzetét hozza vissza, ezzel is lendületet adva a félévkezdésnek. 2019-ben olyan előadókkal találkozhattunk itt, mint Burak Yeter, Krúbi, Bagossy Brothers Company, Follow The Flow, Majka, Belga, Sub Bass Monster… és még sokan mások. Az aftermovie-ban is a fő fellépők dallamai köszönnek vissza.
Ha érdekel titeket, hogy mi zajlott a kulisszák mögött, akkor görgessetek lejjebb! 😉
Operatőr
Drón
Vágó
Color
Hogyan készült a BME Egyetemi Napok aftermovie…
Friss aktív tagként ez volt az első komolyabb munka, amire vállalkoztam. Emlékszem, az első este későn értem ki forgatni a helyszínre. Bárhova néztem, mindenhol bulizó emberek, villódzó fények, így el is kezdtek villogni a lelki szemeim előtt a képek, mint a stroboszkóp, hogy mindent IS lencsevégre akarok kapni.
Kisvártatva kamerával a kezemben találtam magam, plusz gimbal és Sissy bíztatásával, hogy:
„Na most egyedül leszel kint egy darabig, hajrá, legyél kreatív!”
Nem tagadom, ez adott egy adrenalin löketet, mert korábban nem voltam magamra hagyva, de ettől függetlenül belevetettem magam a tömegbe és a B-roll világába, mint a sörcsapolás és az éjjeli hamburgerezés.
Az őszintét megvallva nem nagyon gondolkodtam azon, hogy most mit is vegyek fel, nem volt különösebb koncepció és tulajdonképpen ez egy olyan rendezvény volt, amit túl is foroghattunk. Ennélfogva azt vettem, amit szeretek: arcokat, kis mélységélességgel. Tehát lehetőleg úgy, hogy a mögöttük lévő fények a lehető legjobban el legyenek mosva.
Ehhez a legjobb lencse volt a kezem ügyében, amit stúdiós berkekben csak Nocto-nak hívunk… vagy legalábbis én így hívom (ismertebb nevén: Leica Nocticron 42.5mm f/1.2). Ezzel aztán bele lehet esni abba a csapdába, hogy túl tolod a Bokeh effektust plusz amikor visszanézed, hogy miket is alkottál az elmúlt két órában, azzal szembesülsz, hogy minden második snittedben van fókusz áthúzás. De azt hozzá kell tenni, hogy azok a felvételek, amit ezzel a lencsével csináltunk szinte életre kelnek a kijelzőn a többihez képest.
Apropó, fókusz. Emiatt még egy év távlatában is fáj a szívem, mert életem snittje pont annyira lett homályos, hogy éppen zavaró legyen, így nem került bele a final cut-ba. Egyébként csak hogy elképzelésetek legyen róla: az egyik táncos csaj a színpadon nyomott egy olyan twerk-et, hogy hiba lett volna nem felvenni, és későn kapcsoltam, szóval valahol félúton a színpad és a sátor hátsó bejárata között elhagytam a fókuszt. De jár így az ember.
Kedvenc pillanataim közé tartozik, amikor éppen nagyban veszel valamit, jók a fények, jó a beállítás és valaki megkocogtatja a válladat azzal, hogy:
„Lécciléccilécci, csinálj már rólunk egy képet!”
Eleinte bosszantott, és többször is eltereltem őket egy fotóshoz, de aztán úgy voltam vele, hogy miért ne vegyem fel őket? Úgy tettem, mint aki lő róluk két képet, közben REC gomb benyomva.
Amikor megláttam, hogy az aftermovie utolsó másodperceiben ezek az arcok ott vannak, úgy voltam vele, hogy srácok, valószínű, hogy nem találjátok meg azt a képet sehol, de a final cut-ban ott vagytok, ami szerintem menőbb.
Nem nagyon volt olyan évem eddig, hogy ne mentem volna valamilyen fesztiválra, de mint fesztiválozó, ugyebár sose sikerül eljutni minden koncertre, amire szeretnél (klasszik fesztivál stressz), viszont, ha forgatsz akkor annak megvan az az előnye, hogy ott kell lenned minden koncerten és felvenni a legjobb pillanatokat.
Ráadásul a nulladik sorból nézheted az előadót, igaz a kijelződ mögül az idő oroszlán részében, de úgy gondolom ez a legkevesebb. Pláne, ha egy Krúbi koncerten effektíve látod is Krúbit, és nem csak az előtted álló tarkóját és a színpad fényeit.
A színpadárokban születtek a legjobb super low-angle snittek, és még szuperebb érzés ezeket viszont látni az aftermovie-ban. Vagy amikor felmész a színpadra, hogy a DJ-t vagy az első sorban, a dropra tomboló arcokat fel tudd venni, hogy aztán a backstage-ben megvitasd a többiekkel, hogy:
„Gyerekeeeeeeek, ezt nézzézek mit alkottam!”
És amikor ezeket meglátod fel-felvillanni a videóban, az azért elégedettséggel tölt el.
Igyekeztünk mindenféle snittel ellátni Turbékot (Galambos Levente), akinek a munkáját láthatjátok a fentebb, így csináltunk timelapse-et, hyperlapse-et, egy rakás B-roll-t, és drónfelvételeket (ez Kégl reszortja volt), hogy legyen miből szemezgetnie. Volt olyan nap, hogy több mint ötszáz felvételt kellett lementeni, ami lehet nem tűnik soknak, de amikor ott vagy, hogy ezeket le is kell válogatni, akkor az elég sziszifuszi munkának tűnhet.
Ezalatt a három nap alatt többféle technikát és eszközt próbálhattam ki, mint akkor a mögöttem álló egy félév alatt próbásként, és azt kell mondjam kicsit se bántam meg, mert ezért az aftermovie-ért megérte. És köszönöm nektek is, kedves résztvevők, hogy megtöltöttétek élettel a BME napokat, mert nélkületek nem lettek volna ilyen király snittek! Jövőre találkozunk!
Nusi (Ditrói Anna)
És az utómunka…
Hallottam egyszer egy ilyet – játékfilmes kontextusban ugyan – hogy:
„A vágás egy film második rendezése”
na hát ennél az aftermovienál egyetlen rendezés volt, a vágás.
Elsőre elég ijesztőnek tartottam nekiállni megvágni, mivel különböző emberek különböző kamerákkal forgattak több napon át, és nem volt semmi kiinduló koncepció, ami alapján az operatőrök valamiféle iránymutatást kaptak volna – tehát a klasszikus run & gun forgatás.
Első nekifutás gyanánt mit csinál az ember? Igyekszik képbe kerülni, hogy miből fog építkezni: ez volt a nettó hat órányi nyersanyag, és ebből egy másfél perces videót alakítani. Csodás.
Az egyes fellépők anyagait külön gyűjtöttem, külön a közönségről szóló képek, helyszín képek, drón.
Észrevettem, hogy relatíve sok olyan felvétel van, amikor a színpad előtt halad el a kamera gimbalon, nagy látószögű lencsével – ezeket egy csoportba gyűjtöttem. Sok arcközeli snitt is volt a kamerába vígan vigyorgó emberekről, ezek is, mint egy kategória, mentek egy csoportba.
Jött a következő fázis, azaz:
„Na, de akkor mégis mi legyen ebből?”
Tudtam, hogy az első néhány másodpercnek ütősnek kell lennie, hogy megragadja a kedves néző figyelmét. A tükrözés effektet a Dark című Netflix sorozat intro-ja inspirálta, illetve a Don Diablo – People Say című zene első pár másodpercét vágtam alá, mert az azért üt, nem? De.
Nappali snittekből nem bővelkedett a repertoár, így abból, mint láthattátok, nincs is sok benne. Azonban hála Kéglnek, a nappali drónfelvételek zseniálisak voltak! Ezt követően egész hamar rátértem az esti improvizálós, a fesztivál területén kreatívkodós snittekre, aztán pedig a koncertekre.
Alapvetően igyekeztem változatos sorrendben mutogatni a képeket – színpad, fellépő, tömeg, arcközeli és így tovább.
Bizonyos színpadképekre is rádobtam egy tükrözést, mivel nem látszottak túl nagynak és grandiózusnak a színpadok a felvételeken, így viszont (pl. 0:48 Fish, 0:59 Belga) olyan érzése van az embernek, mintha sokkal nagyobb térben helyezkednének el a fellépők. Nem csalás, ez művészi szabadság.
A korábban említett színpad előtti gimballal és nagy látószögű lencsékkel felvett képeket végül 0:41-hez sűrítettem be egymásra vágva őket, kevésbé lett ütős, mint vártam, de egynek nem rossz.
0:42 – cintányér hangeffekt, csak hogy érezzétek a valóságot.
Menetközben (vájtszeműeknek) észrevehető sok villogás effekt, utólagos zoom-olások, képremegés, mintha a zene basszusa rázná a kamerát, és a tömeg hangja, hogy átjöjjön a hangulat – bazárinak gondolhatja az ember ezeket a dolgokat, de sokat hozzátesznek a látványhoz és az átadott hangulathoz, ha megfelelően használják (bízom benne, hogy ez nekem is sikerült).
Apropó zene, mindenképp az volt a tervem, hogy a videó alatt (az intro kivételével) a fesztivál fő fellépőinek zenéi szóljanak, de a végére nagyon kívánkozott egy kis veretés, ahhoz pedig megkerestem a zenét, amit Jordeen (alias DJ Nagy Bence) javasolt még a forgatás alatt, és meg is győzött.
Amikor a pörgősebb részre vált a videó, mindenképpen szeretném kiemelni, hogy teljesen véletlen fedeztem fel, hogy Krúbi sziluettjébe bele lehet blendelni az óriási tömegképet, több se kellett tudtam, hogy használni fogom – itt köszönném meg azoknak, akik felvették azt a képet Krrrrúbiról! Plusz itt a zene vágással kicsit kreatívnak kellett lennem, mert egy cammogós badass Majka nótát igen nehezen váltanék élesen egy 150 BPM-es őrületre, úgyhogy a “kinyírnak hidegvérre-e-e-el” részt kicsit átvágtam és adtam rá némi pitch-et, hogy kellően elboruljon és felvezesse a következő zenét.
Az utolsó húsz másodperc pedig tömény színkavalkád (tök egyszerű Premiere-ben), glitch effektek, elvetemült hangeffektek, és Jumodaddy lég-ujj-dobolása a megfelelő helyre vágva.
Note that: az utolsó másfél másodpercnyi sok-sok arc egymásra zoom-olva az elején említett és különválogatott arcközelikből készült, körülbelül másfél óra volt összerakni (nested nested nested sequence, aki érti). Végső soron amennyire nehezen vettem rá magam, hogy nekiálljak megvágni, annyira elégedett vagyok a végeredménnyel, ami nálam elég ritka.
2rbék (Galambos Levente)