Egy augusztus sem telhet el a Gépészkar gólyatábora nélkül, és ez idén sem volt másképp. Ebben a videóban egy összefoglalót láthattok arról, hogy mi is történt a harmadik napon.
Ha kíváncsi vagy, hogy mi zajlott a kamerák mögött görgess lejjebb!
Operatőr
Drón
Vágó
Color
Kicsit féltem, hogy milyen lesz videózni a gólyatábort. Elsőre nagyon sok munkának hangzott, nem voltam biztos benne, hogy elég jól meg fogom tudni oldani a rám bízott feladatokat. Viszont amikor elkezdődött a munka, gyorsan telt az idő, élveztem. Mondjuk a csuklóm szétment a kamera tartásától, illetve azért a gimbalt hosszútávon fogni sem olyan könnyű. (Főleg ha a monopodra van rakva.) Általában a hasamnak támasztom az alját, de az sem túl kényelmes.
Mindig vannak kötelező snittek, távolról és közelről, a történések bemutatására. Ezek mellett – vagy igazából ezeken belül is -, azt videózom, amit érdekesnek látok. Ezek lehetnek emberek, tárgyak, fények, színek. A gólyatábor esetében a lényeg azonban egyértelműen a gólyák videózása. Az első same day edit vágásakor kellett azzal szembesülnöm, hogy már abba sem kerültek bele olyan snittek, ahol más volt a fókuszban. Rengeteg felvételemet kipotyogtatták. Ezután már inkább az emberekre koncentráltam.
Általában előre elképzelem, hogy milyen lesz az éppen aktuálisan (vagy közeljövőben) felvett snitt, de mivel eseményeket videózunk sok emberrel, soha nem lehet tudni, hogy mi fog történni, mennyire lehet majd a tömegen átlátni, milyenek lesznek a fények, a környezet. Soha nem úgy sikerülnek a felvételek, amilyenekre számítok. Persze próbálkozni lehet, de mi van, ha közben pont lemaradunk valami érdekesről?
Videózásnál élvezem, hogy olyan helyekre is bemehetek, ahova mások nem, és belemászhatok (képletesen) az emberek aurájába. Ráadásul általában emiatt még csak nem is mérgesek rám (annyira). Nagyon élveztem a monopod-gimbal kombóra rögzített kamerával videózni az egyik esti bulit, bár a felvételek nem lettek annyira jók, mint ott, az elkészítésük közben éreztem, és véletlenül minden második embert fejbe vágtam. A másik kedvencem a vízicsúszda volt, ahol a maximális hatás érdekében éppen a fröcskölőzóna határán kívülre állva videóztam a felém érkezőket. Szerencsére nem lett szappanos a kamerám lencséje.
Same day editet vágni nagy kihívásnak tűnt. Valójában a nagy kihívás a 4K-s monitor és sok egyéb eszköz szobába való visszacipelése volt. Egyedül. Megoldottam. Ahogy a vágást is, sikerült jól beosztanom az időmet, és kész lettem. (Az más kérdés, hogy nem akarták levetíteni, mert szétcsúszott a program.) És bár eléggé vajszívű voltam a leválogatásnál, és nagyon hosszú lett volna a videó, még volt időm kellően lerövidíteni.
Vágásnál sokszor fordul elő, hogy egy snitt majdnem jó. Látom benne a rengeteg potenciált, de vagy a fókusz nem stimmel vagy rossz helyen van vége vagy nagyon remeg vagy rossz a képkivágás vagy nem elég fényes. Persze utólag nagyon könnyű okosnak lenni. Maximum tanulni tudnék belőle.
Igazából az egész gólyatábor nagy élmény volt. Eldöntöttem, hogy jó lesz, és jó lett.
Szendefi Etelka